Rudolf Hrusínský, Vlasta Chramostová, Jana Stehnová, Milos Vognic, Zora Bozinová, Ilja Prachar, Eduard Kohout, Jirí Menzel, Míla Myslíková, Vladimír Mensík, Jirí Lír, Václav Stekl

Juraj Herz furcsa, hátborzongató mesterműve bajosan illeszkedik a korszak népszerű, külföldön is körülrajongott újhullámos filmjeihez. A hullaégető jóval hidegebb, nyugtalanítóbb, mint Forman, Menzel, vagy Passer ma is jól ismert, a hatvanas évek csehszlovák filmjét meghatározó munkái. Ő inkább közeli barátjával, az egyedülálló szürreális animációs filmeket alkotó Jan Švankmajerrel (A gyönyör összeesküvői, Spiklenci slasti, 1996) ápolt lelki rokonságot.

Ami aligha a véletlen műve, lévén mindkét, egyébként azonos napon született művész bábszínész szakot végzett és később is gyakran dolgoztak együtt. Azonban míg Švankmajer végig ebben az irányban ment tovább és (többek között) bábtechnikával készült filmjeivel lett széles körben ismert, Herz élőszereplős filmeket rendezett a későbbiekben. Ezek legismertebbjének talán A hullaégetőt mondhatnánk, bár ez a film is csak a legutóbbi időkben kezd bizonyos körökben népszerűvé válni. A nehezebben jött elismerés aligha Herz ragyogó filmje minőségének szól, inkább annak, hogy a rendező szörnyű szerencsétlen időzítéssel készítette el azt. Ahogy Brian Hoyle filmesztéta is felhívja rá a figyelmet, Herz elkezdte bár a forgatást a szabad és lelkesítő Prágai tavasz idején, ám bármilyen gyorsan dolgozott is, befejezni már csak a szovjetek bevonulása után tudta. Ők pedig értették annyira a hasonlóan allegorikus filmek nyelvét, hogy azonnal betiltsák Herz filmjét, ami aztán hamar feledésbe is merült.

A hullaégető főhőse az abnormálisan joviális Karel Kopfrkingl, aki egy krematórium vezetője és boldog családapa. Első ránézésre ezzel még minden a legnagyobb rendben is lenne, ha Herz nem érzékeltetné már a kezdetektől szándékosan torzított és rengeteg szuperközelit használó, valahol asszociatív, bár az asszociációs láncban sokszor elemeket átugró (?) képeivel, hogy most egy kifacsart logikájú, zavaros gondolkodású ember a mesélőnk. Kopfrkinglt soha nem engedjük el, vagy szerepel, vagy narrál, de innentől végig ő vezet minket. A lelkes férfi imádja a munkáját és sikeresen is végzi azt, családja életét pedig túlféltő szeretettel irányítja. Szabadidejében szívesen hallgat zenét, vagy foglalkozik egyéb művészetekkel.

A komolyabb problémák akkor kezdődnek, mikor a roppant ambíciózus férfi többek között az olvasott buddhista tanítások önkényesen válogatott részeire alapozva elméletét, munkájára már mint küldetésre tekint, melynek során minél több embert kell megpróbálnia megszabadítani földi testébe zárt nyomorúságától és a túlvilágra juttatni. Egy hamvasztóban mindösszesen 75 perc szükséges mindehhez, amivel óriási segítséget nyújthat a szenvedőknek. A zavart agyú férfit pár szempillantás alatt megfertőzik az egy barátján keresztül megismert náci eszmék, amiket korábbi téveszméivel összevegyítve fejét potenciális holttestek tízezreinek felcsigázó, és családtagjai részben zsidó származásának szégyenteljes és aggasztó gondolatai telítik meg.  

Herz filmjét Ladislav Fuks társadalmi szatírája alapján forgatta, amit azonban számos kritikával illetett, bár a szerzővel közösen kidolgozott forgatókönyvük ennek ellenére mégis kevés érdemi változást tartalmaz. Fő érdekessége a társadalomkritikus dráma, a lehető legsötétebben fekete humorú komédia és a horror kódjainak sokak számára alighanem elidegenítően ható váltakozása. Érződhetnek bár csapongónak a váltások egyikről másikra, a film meglehetősen tudatosan építkezik, és külön vizsgálva az összesodort szálakat, azok mindegyike megfelel minden az adott műfajra jellemző belső szabálynak, elvárásnak illetve valószínűségnek.

A főszerepet a csehszlovák film egyik legkitűnőbb színésze Rudolf Hrusínsky (Svejk, a derék katona, Dobrý voják Švejk, 1957, Karel Stekly; Pacsirták cérnaszálon, Skřivánci na niti, 1969, Jirí Menzel) alakítja hátborzongatóan, a magyar változatban hangja pedig Gálvölgyi János lett. A leginkább komikus oldaláról ismert színész olyan tenyérbemászóan, felülmúlhatatlanul kenetteljesen szólaltatja meg a lassan de biztosan megbomló agyú Kopfrkinglt, amivel még emlékezetesebbé teszi az amúgy is nehezen felejthető karaktert. A film olyan nagy hatással volt a magyar színészre, hogy hosszú időn át próbálta színpadra állítani Fuks művét, amit végül 2015-ben a Belvárosi Színházban mutathatott be.