Mateusz Wieclawek, Julia Wieniawa, Zofia Wichlacz, Andrzej Grabowski, Lech Dyblik, Michal Zbroja, Sebastian Stankiewicz, Robert Wabich, Izabela Dabrowska, Wojhiech Mecwaldowski, Pawel Krawczyk, Jacek Brzostynski

A film címéből nyilvánvalóan következően a tavaly első lengyel slasher horrorként beharangozott Éber erdő (W lesie dziś nie zaśnie nikt, 2020, Bartosz M. Kowalski) folytatása. Óriási meglepetésben lesz részünk, ha az előzmények alapján próbáljuk elképzelni a némiképp váratlanul kijött folytatást, ami oly sok műfajra kacsint ki, és olyan meredek hangnemváltásokkal él, hogy nyugodt szívvel csak az igazán nyitott horrorfilm-rajongóknak ajánlható, nekik viszont erősen.

A szintén a Netflix produkciójaként elkészült első felvonás egy tulajdonképpen hibátlan (ebből következően kissé unalmas) tiszteletadás volt a 80-as évek táborozós tinihorrorjai előtt. Ez esetben a tábor technológia-függő fiatalok rehabilitációját segítendő szervez foglalkozásokat, értsd: szegény szörnyű véget érő fiatalok még csak nem is önszántukból keverednek ide. Minden a műfajra jellemző karakter megjelenik az alfahímtől, a szexuálisan aktív széplányon át a horrorfilmes-kliséket monologizáló kockáig. A film pedig messzemenőkig be is tart minden, az alműfajra vonatkozó szabályt, sorjamentesen hozza a slasher-aranykor mozijainak dramaturgiáját, hangulatát, vizuális jellemzőit. Egzotikumát a reklámkampány szerint elkészítésének helye adja: Lengyelország úttörő kaszabolós horrorja valóban izgalmas különlegességnek hangzik elsőre. Hogy miben lengyel ez az elképesztően generikus film? Vitathatatlan tény, hogy lengyel színészek lengyelül beszélnek benne, illetve a korábban dokumentumfilmeket és egy kőkemény, pszichopata gyerekekről szóló drámát (Plac Zabaw, 2016) készítő Kowalski rendező próbál jobbára azért elviccelt utalásokkal kikacsintgatni a lengyel társadalom bosszantó jelenségeire, az egyház visszásságai (a luxusautóval járó perverz pap), a korlátolt maradiság (a fiatalok elbeszélései a szüleikről), vagy éppen a szélsőjobb megerősödése (Hitler születésnapját ünneplő részegek) mind előkerülnek az egyébként amerikai műfajtársai fakszimile kiadásaként a nosztalgikus kedvű rajongóknak bátran ajánlható első felvonásban.

A film elég jó statisztikákat hozott, hogy a Netflix az idei halloweenre berendelje a folytatást, ami már az első jelenetével jelzi, nem szándékozik az első nyomvonalán haladni. A visszatérő Bartosz M. Kowalski vélhetően jóval nagyobb kreatív mozgásteret kapott a streamingcégtől, ő pedig meg is próbált lendületből a határig elmenni. Az első percekben megismerjük a külsejében, mimikájában Pete Davidsont idéző, komikus alakként bemutatott fiatal rendőrt, Adaśt, aki a lepukkant rendőrőrse érkezve a már ismerős szörny-ikerpárt, illetve vérengzésük egyetlen túlélőjét Zosiát találja a cellákban. A rendőrség egyelőre nem lát tisztán az ügyben, így Adaś felettese visszaviszi szerencsétlen lányt a házba ahol az első rész borzalmai kulminálódtak, hogy rekonstruálják a történteket, ez azonban szörnyű következményekkel jár mindenkire nézve. 

A történet további fordulatairól bármi konkrétumot elárulni hiba volna, Kowalski innentől mindenféle, folytatásokra vonatkozó írott és íratlan szabályt figyelmen kívül hagy és olyan irányokba vezeti filmjét, hogy ötpercenként kapkodhatjuk a fejünket. A komikum most sokkal hangsúlyosabb, de emellett sci-fi, iszonyú véres splatter és bizarr szerelmesfilmes elemek is megjelennek teljesen váratlanul, de olyannyira azért logikusan következve a korábbiakból, hogy ne váljon ez az egész játék totálisan öncélúvá és követhetetlenné. Ezek alapján aligha meglepő, hogy a típuskarakterek itt többnyire teljesen máshova vannak kifuttatva, mint a műfaj szabálykövetőbb képviselőinél megszokhattuk (ld.: első rész). Az érezhetően élvezettel levezényelt kakofóniát tovább színezi, hogy ez a popkulturális utalásokkal, műfaji fricskákkal zsonglőrködő film sokkal erősebb helyi ízt kapott, mint földhözragadtabb előzménye. Kowalski most nem csak a horrorelemek potmétereit tekerte tizenegyig, a korábban elkenten megjelenített lengyel (jellemzően társadalomkritikus) utalások most konkrétabbnak érződnek, csakúgy, ahogy az események helyszínéül szolgáló település is valódibbnak tűnik a korábbi bágyadt Péntek 13. díszletnél. A lezárás megágyaz egy harmadik résznek, így amennyiben a Netflix szigorúan titkos statisztikái ismét kedvező irányba mutatnak, elkészülhet a történet kerekebb befejezése, valamint Kowalski utalt már egy másik horror-fantasy tervére is egy nyolcvanas éveit taposó férfiről, aki a nyugdíjasotthon lehangoló világából a fantáziájába menekül. Kiváncsian várjuk.