Charlize Theron, Seth Rogen, O'Shea Jackson Jr., Andy Serkis, June Diane Raphael, Bob Odenkirk, Alexander Skarsgård, Ravi Patel, Aviva Mongillo, Braxton Herda, Randall Park, Lisa Kudrow

Ez a lassacskán önálló szubzsánerré váló filmtípus, melyben gyakran a method acting lehetséges csúcsaként akár flmről filmre is ugyanabban a karakterben maradó Seth Rogen az, aki sokkal vonzóbb, csodálatos (általában szőke) nőket hódít meg, újabb igazán élvezetes, szórakoztató, magát most valamivel mélyebbnek mutatni próbáló filmmel gazdagodott.

A legeklatánsabb példa a korábban említettekre alighanem Rogen első sztárcsináló főszerepe a Felkoppintva (Knocked Up, 2007, Judd Apatow) című hatalmas sikert aratott vígjátékban, ahol Katherine Heigl adja a pár hölgytagját, aki teherbe esik egy részeg egyéjszakás kaland során. Alison Scott (Heigl) gyönyörű, karrierjében épp egy hatalmas ugrás előtt áll, még éppen egészséges mértékben törekvő és felelőségtudó. Rogen figurája itt egy lusta, buta, a felelőségvállalás gondolatától is iszonyodó stoner, aki érzelmi téren valamivel érettebb, mint egyéb területeken, ahol talán még fejleszthető. A különbség kettejük státuszában olyan óriási, hogy Apatow és színészei munkájának nagy dícsérete, ha egy pillanatra is elhisszük a kapcsolatukat. A következő említésre érdemes példa a Kevin Smith rendezte Zack és Miri pornót forgat (Zack and Miri Make a Porno, 2008). Elizabeth Banks itt inkább csak szépsége okán alkot valamelyest furcsa párost az átlagos megjelenésű Rogennel, hiszen karaktereik jó barátok, lakótársak, hasonlóan gondolkodnak az életről, ahol nagyjából ugyanott is tartanak, mind financiális, mind romantikus, mind egyéb tereken. Ez a film inkább mocskos humor és átélhetően ábrázolt őszinte érzelmek ragyogó érzékkel kivitelezett vegyítésével emlékeztet a Csekély esélyre. Rogen forgatott további hasonló szokatlan párosokat szerepeltető filmeket [A zöld darázs (The Green Hornet, 2011, Michel Gondry), Volt egy tánc (Take This Waltz, 2011, Sarah Polley)] amikben kevésbé hangsúlyosan jelenik meg a főhősök kívánatossági inbalansza.

Hasonló filmeket persze más színészekkel is láthattunk már korábban is, mint hogy a Felkoppintva sikere divatba hozta volna őket. Adam Sandler, Steve Carrell, Jason Segel vagy John Cusack mind alakították már szerelmespár objektív szemlélő számára szerencsésebbnek tűnő felét, de ahogy Rob Harvilla a The Ringer újságírója emlékeztetett rá, már Woody Allen is sportot űzött fantasztikus nők szerepeltetéséből az általában saját maga által játszott főhősök oldalán. A jelenség persze nem korlátozódik mozifilmekre. Matt Feeney egy 2005-ös cikkében a népszerű tévés vígjátéksorozatok otthonos testű férjeit és cheerleader feleségeiket elemezte hasonló szempontból a Slate magazinban.

A Csekély esély női főhőse minden bizonnyal felülmúlhatatlanul elérhetetlen egy normál fickó számára. Charlotte Field (Theron) az Amerikai Egyesült Államok történetének legfiatalabb külügyminisztere, csodaszép, nagyon népszerű, és komoly esélyekkel indul a következő elnökválasztáson. Zavarbaejtő, igen. Csak igen enyhén árnyalja a képet, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Fred Flarsky valószínűleg a legkevésbé reménytelen a hasonló filmek Rogen-karakterei közül. Gyerekkorukból már ismerik egymást és Charlotte jó szívvel emlékszik rá, újságíró (mondjuk munka nélkül), politikailag aktív, tele van tettvággyal, valamint nagyon tiszteli és mindenben támogatja a nőt. Viszont természetesen egy lépést sem tesz fű (és ecstasy) nélkül, robbanékony és olyan szűrő nélküli igazságérzete van mint egy gyereknek. Gondolkodás nélkül felmond az egyetlen bevételi forrását jelentő lapnál mikor megtudja, hogy egy Rupert Murdoch-ra emlékeztető mogul felvásárolta azt, hogy propaganda ("Not the good kind that's right, the bad kind, that's wrong") cikkekkel spékelje meg. Olyan fickó akivel bárki szívesen összehaverkodna, de meghökkentő egy Hillary-Barbie oldalán látni. 

Bár Charlotte egy olyan férfit választ társául akit a közvélekedés méltatlannak tarthat hozzá, és ezáltal úgy tűnhet lebecsüli önmagát, a film valójában az átlagnál jóval erősebb feminista üzenettel bír. Sajnos pár klisé itt is megjelenik, mint például a feltételezés, hogy ha egy nő sikeres, kitűnő egzisztenciát teremtett magának, már csak egy vágya lehet: egy férfi. Jelenlegi férfi szereplőnk személyében még egy elkoptatott motívum jelenik meg, a temperamentumos, szegényebb/iskolázatlanabb, lentről jövő karakter, aki életrevalóságból leckét ad a steril jómódban élő kifinomultabb társának, akinek segít megtalálni az egyéniségét, és egy új, teljesebb élet lehetőségével ajándékozza meg (Ld.: Titanic, 1997, James Cameron). Mitöbb, jelen filmben Rogen karaktere hivatásszerűen végzi mindezt (Ld.: Életrevalók, Intouchables, 2011, Olivier Nakache és Éric Toledano). A külügyminiszternek szüksége van valakire, aki okos, de sótlan beszédeit felturbózná egy-két jól elhelyezett vicces kiszólással. Fred lesz az, aki a nyilvánosság szemében karakterjegyekkel ruházza fel a kedvelt, de merevnek gondolt politikusnőt. Charlotte Field azonban a mozik sikeres nőalakjaitól eltérően valójában nem merev, és nem is unalmasan tökéletes, de nagyon céltudatos, van humora, káromkodik, tud bulizni, szereti a szexet, és irtóra beleéli magát a filmnézésbe. Tökéletesen a tudatában van saját vonzerejének, de soha nem használná politikai céljai eléréséhez. És természetesen van olyan érzékeny és intelligens, hogy ne megjelenésbeli kompatibilitás alapján válasszon társat. Ez a társ pedig a konzervatívabb romkomoktól eltérően végre nem lehúzni, normalizálni (értsd: átlagossá tenni) akarja kivételesen tehetséges partnerét, hanem magát próbálja fejleszteni, hogy minél hatékonyabban segíthesse őt céljai elérésében. Itt ugyanis a nőnek kivételesen nem kell választania karrierálmai beteljesítése és egy normális szerelmi élet lehetősége között.

A készítők politikai vonalon kevés újszerű vagy szokatlan gondolattal álltak elő, de azért akad pár érdekes részlet. A Hollywood által nem preferált oldal gyakran veti a filmgyár szemére, hogy politikailag elkötelezett, ami néhány kivételtől eltekintve igaz is. Jelen esetben is nagy az egyetértés, a film pozitív karaktereinek nézetei is résmentesen illeszkednek a hollywoodi tradícióba. Valamint azonosak a témáról egyébként az átlagnál gyakrabban és szívesebben megszólaló színész Seth Rogen nézeteivel is. Rogen köztudottan baloldali, liberális, és minden értelemben zöld. A  prominens republikánus politikust Paul Ryant például igen durván hajtotta el, mikor az közös képet szeretett volna egy rendezvényen. (Charlize Theron számos emberjogi és jótékonysági szervezet munkájában vesz részt, pártpolitikával nyilvánosan nem foglalkozik.) A film konkrét politikai kérdésekhez csak selyemkesztyűs kézzel nyúl. Charlotte elsődleges feladata egy környezetvédelmi paktum aláiratása a világ vezető politikusaival, mely esetében a "környezetvédelem" természetesen klímaváltozást jelent, de a szó tabu a filmben. A film olyannyira kockázatkerülő, hogy még egy erőszakkal beszuszakolt, izzadságszagú jelenetben Fred és (a világ) legjobb barátja Lance (O'Shea Jackson) arra jutnak, hogy demokratáknak és republikánusoknak közösen kell tenniük azért, hogy Amerika újra nagyszerű legyen. Az efféle centrista politikai gondolkodás Bill Clinton regnálása után erősödött valamennyit az USÁ-ban, de igazán népszerűvé, vagy komoly harmadik erővé soha nem vált. Sok amerikai szerint az irányzat túl liberális, valamint döntésképtelenséget sugall. Mitöbb inkább depolitizálja a problémákat, mintsem valós megoldást kínálna rájuk. Csakúgy mint ez az erőltetett jelenet, amit minden bizonnyal a film bevételi mutatóiért felelős szakemberek patikamérlege mutatott nélkülözhetetlennek minden egyes potenciális jegyvásárló megszólításához.

A Csekély esély úgy istenigazából nem is tesz komolyabb erőfeszítéseket azért, hogy szatírának állítsa be magát, a politika világa leginkább csak kulisszaként, humorforrásként szerepel, a nemek dinamikájáról ellenben kínál izgalmasabb gondolatokat. A film egy amúgy pompásan sikerült romantikus vígjáték, két őszintén kedvelhető főszereplővel, akik között az első pillanattól megvan az a szikra amitől érdekelhet minket mi történik velük. Rogen és Theron is kiveszi a részét mind az andalgósabb részekből, mind a gegek elsütéséből. Előbbi színészi dimenziói legyenek bár szűkösebbek, a kritika által sokkal inkább elismert kollégája mellett egy pillanatra sem vall szégyent. A megszámolhatatlanul sokadik arcát megmutató Charlize Theron pedig nyilván kapott már ennél jóval komolyabb színészi feladatot is, de legújabb adalékként már egyértelmű, vicces szerepekre is bátran választható, komikus időzítése épp olyan hibátlan mint humoros oldaláról inkább ismert partneréé.